Tiszavasvári SE – Csenger VKC 35:30 (18:15)

Régóta nem született bejegyzés a mérkőzésekről, de ennek okai vannak. Meg van mind a tíz ujjam, és még az eszem is ép? (nem erre kell gondolni), csak elég rapszódikusan játszunk a szó szoros, illetve tágabban vett értelmében. A sorsolásunk úgy sikerült (visszalépések,városi programok stb.) miatt, hogy egyik héten játszunk, majd két hétig nem,aztán ismét így. Három forduló telt el, és a bajnokság három legjobb csapatával játszottunk inkább kevesebb, mint több sikerrel.
De mi is a siker egy edző, egy vezetőség, vagy a csapat számára?
Az első mérkőzésünket, a masszív, jó erőkből álló, minden poszton minimum átlag,de inkább jobb képességű (cserepadon is) játékosokkal megtűzdelt VKK Nyírbátorral játszottunk. 40. percig fej -fej mellett haladva cirkáltak a gólok oda-vissza, aztán valami történt, összeestünk, és zuhanórepülés egy nagy vereséggel bezárólag. —-> tavasszal jobb lesz.
A második mérkőzésünk idegenben, a már rommá csépelt kifejezés (tényleg ki is találok már rá egy újat) „SZOMSZÉDVÁRI RANGADÓ” Fehérgyarmat ellen. A két csapat jó viszonyt ápol egymással vezetőségi, illetve játékos szinten is. 10 hiányzóval, köztük kapus nélkül sikerült elmennünk és egy gigantikus meteorzápor helyett, gólzáport sikerült véghez vinnünk 82 gól született a fiaskón….nem csengeri többlettel.
Harmadik mérkőzés. A nagy rangadó a bajnokesélyes Tiszavasvári ellen. 
Az első félidő gól itt, gól ott egy szuper mérkőzésen. Ment a csihi-puhi . Szép, hosszú lefolyású játék elegyedett a gyors lerohanásokkal, gyors középkezdés, gyors gólok szerzésével. Megyei osztályhoz magas szintű játékot láttunk helyenként (amikor nem esett ki a labda a vasvári és a csengeri csajok kezéből) Bocs  (18:15)

A második félidőben is hasonló mederben folyt a mérkőzés, azzal a különbséggel, hogy átvettük a vezetést. A vasvári elvesztette a fonalat,mi pedig a kezünkben tartottuk egészen az 53. percig, ahol már az edzéselméleti tanulmányokból ismert fáradási tünet elért arra a szintre, hogy az ellenfél fala előtt hibákat vétettünk, és abból indultak ránk inkább több, mint kevesebb sikerrel a vasvári csajok. Nem ragozom túl…
A különbség a két csapat között: 5-6 cm átlagmagasságbeli különbség + a kispad ereje( ha kell a segítség) .
Az egyik szimpatikus néző meg is kérdezte tőlem: hogy mi edzésen gyakoroljuk ezeket a nagy eséseket?  Mosolyogtam rá.. ugyanis volt némi cinizmus a kérdésében. Válaszként adtam neki: miért? úgy látja nem eredményes?  kb 22:22 volt az állás. Kíváncsi lettem volna, ha beküldöm 80 kg-osként egy 100 kg-os csihipuhiba…nem – é esne kelne? Na mindegy… én is ilyen lennék 

Nem reális az öt gólos végső különbség, de ez van. 
További sok sikert kívánok a Tiszavasvárinak a bajnokságban! 

Az én lányaimnak még több sikert, mert vasárnap megmutatták, hogy is kell oroszlánként küzdeni. 

Legközelebb Nyíregyházára látogatunk az egyetem csapata ellen. Nem lesz egyszerű.
A mérkőzés időpontja : 2018. november 15. Hernyó 18:00
Rá három nappal pedig Balkány .2018.november 18. 15:00

Tudom, szinte nincs hazai meccs. De ha a félig teli pohár esetét nézzük „tóthmarival” ,akkor azt kell konstatáljuk, hogy tavasszal annál több 

Isten éltessen Mindenkit!