Jv: Bíró D, Pál T. Vb: Hostisóczki T.

Az, hogy egy szokatlan csütörtök esti kézilabda csemegét láthatott a szép számmal kilátogató publikum az annak köszönhető, hogy a vendégek megkeresése után szombat helyett hétköznapi időpont lett kijelölve a bajnoki rangadó lejátszására, amely kérésnek eleget is tettünk.

Nem mondok újdonságot, hogy foghíjas csapattal álltunk ki ismét a 3. fordulóban is. Komolyan mondom az edzői szakma, és ezzel az edzői elme pengéig való élesítése jut eszembe hétről-hétre. Nem kis kihívás a kézilabda sportágban , ha csak kettő, jobb esetben három középső embere van 60 percre a csapatnak…… igencsak sok fejtörésre ad okot.

A mérkőzésről:
Igazából nem úgy kezdődött a meccs, ahogy elképzeltem. Sőt fordítva. Nagyon sok hiba, technikai malőrök és sok kihagyott helyzet mindkét oldalon, de inkább minimális semjéni dominanciával. Aztán megráztuk magunkat és elkezdtünk kézilabdázni és fej fej mellett haladni is egyben a vendég csapattal. Kemény ütközések, dinamikus megoldások, és formabontó eszközök jellemezték a nem teljesen megyei hangulatú mérkőzést. Hangulatú….erre még visszatérünk 🙂
Félidőben kettő oda, előtte még 3 másodperccel egy két perces kiállítás. -jól fog kezdődni a második játékrész-

A szünet után fegyvert fogtunk és mindent bele,ami a csövön kifér taktika nem az ész elvesztéséről, hanem a sportemberi, kézilabdás szív érvényre juttatásáról szólt. Addig-addig játszottunk, hogy átvettük a vezetést, nem is egy, hanem három góllal. Sok energiánkba került ez, ugyanis hiába tízen voltunk,abból kettő kapus, ráadásul az egyik játékosunk nem is tudta vállalni a játékot,de ott erősítette a hitet bennünk. Sajnos nincs mit szépíteni…. Mindent megpróbáltunk, de elfogytunk a végére. Heti 1.5 edzés és a jelenleg bevethető keret ennyire volt képes. Én úgy gondolom, hogy büszkék lehetünk egy olyan csapatra, ahol a két kapus életkora összesen 27 év, ahol a jobb szélső szűk két éve kezdett el kézilabdázni, és a kezdő csapatba találta magát, ahol több játékos a tanulmányai vagy egyéb dolog miatt nem is tud edzésre járni. Mégis van kohézió, mégis van csapatszellem, egymásért küzdés úgy , hogy nem tűzdeltük tele a csapatunkat ilyen meg olyan meg amolyan játékosokkal. Pünkösdi királyság. Egy vagy két játékost most azért elbírna a csapat.

Igaz…Kikaptunk, ki is kaphattunk Semjéntől. Nekik tudomásom szerint más terveik vannak, amihez nagyon sok sikert kívánok, kívánunk. 🙂

Visszatérve a hangulatra. Hadd köszönjem meg a csengeri kolisoknak főként, de mindenkinek akik kilátogattak a meccsünkre és buzdították a csapatot. Ilyen hangulat évek óta nem volt sajnos a csarnokban, csak úgy zengett a hodály. Remélem nem utolsó 😃
A segítőinknek is nagyon hálás vagyok, hogy eljöttek, és megkönnyítették a munkánkat. 🙂

Lányok! Szív, erő, akarat, kitartás, dupla tüdő. Mit is mondhatna egy edző? Köszönöm!

Hajrá Csenger Városi Kézilabda Club ! Hajrá Csenger Női Kézi ! 🙂 🤾‍♂️🤾‍♀️

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .